Oroszország hagyományos jelképe a medve (hogy most barna, vagy ahogy arról egyszer már írtam, jeges, talán lényegtelen). Az orosz energiapolitika címerállata inkább a pók lehetne. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy az orosz energiaipar behálózza Közép és Kelet Európát. Szerbiába már megvetette a lábát, most Horvátországra ácsingózik. Körülöttünk is fonódik a háló …

Az, hogy a Gazprom Szerbiában jól bevásárolt tulajdonképpen érthető. Az orosz gáznagyágyú a Naftna Industrija Srbijét 2008-ban 51 százalékban vette meg, cserébe megígérte, hogy a Déli Áramlat áthalad majd a Szerb Köztársaságon és még a Banatski Dvor tároló kibővítését is vállalták az oroszok. Bár az európai nagy energiacégek (MOL, OMV, Hellenic Petroleum stb.) is szívesen részt vett volna a cégért folyó versengésben, pályázatot nem írtak ki. Ez nem csak a hagyományosan jó orosz-szerb viszonnyal magyarázható, hanem azokkal a gesztusokkal is, amelyeket Oroszország a koszovói konfliktusban tett a Szerb Köztársaságnak. Valószínű azonban, hogy az üzlet nem volt teljesen kóser, hiszen a 2008 nyarán alakult szerb kormány gazdasági minisztere a szerződés felülvizsgálatát irányozta elő.

Csakhogy úgy tűnik, a Gazprom nem csak nagy európai energiacégekbe akarja bevásárolni magát, hanem mindent megtesz, hogy régi ügyfelei ne jussanak máshonnan földgázhoz. A Nabbuco csővezetéket a nyilatkozatok szintjén elintézték egy legyintéssel (ti. az nem gazdaságos, túl drága lesz), emellett pedig nagyon ügyesen megszerezték azokat a forrásokat, melyek a vezetéket gazdaságossá tették volna. A Nabbuco legfőbb gondja, hogy honnan szállítson gázt. Mivel a jelentős készletekkel rendelkező, ám gyér termelést produkáló Iránnal – amerikai nyomásra – az európaiak nem állhatnak szóba, maradtak a kaukázusi és közép ázsiai országok. Ezeknek az országoknak a készleteit azonban lekötötte a Gazprom. Persze Oroszország nem akarja elveszíteni ügyfeleit, és ezért neki is megvan a saját favorizált vezetéke: az Ukrajnát megkerülő Déli Áramlat, mely a Fekete tenger alatt futna, majd annak partjainál felbukkanva a nagy Gazprom-ügyfelek országait szelné át (Bulgária, Szerbia, Horvátország, Magyarország és Ausztria, esetleg Olaszország).

Közép Európának azonban van egy reménysugara. Ami a kerekasztal lovagjainak a Grál szigete, az a térségünkben működő energiacégeknek a horvátországi Krk. Itt ugyanis több cég (OMV, E.ON, Total) közösen fel akar építeni egy cseppfolyós gáz fogadására alkalmas gázcseppfolyósító üzemet.

Egyre népszerűbb ugyanis világszerte a cseppfolyós földgáz – más néven LNG (liquefied natural gas). Ma már nem csak csővezetéken lehet földgázhoz jutni, ugyanis ha gázt mínusz 162 fokra hűtik, cseppfolyóssá válik és kényelmesen szállítható tankerhajókban.  A cseppfolyós rakomány átvételéhez azonban szükséges egy visszagázosító létesítmény, ahol szép lassan felmelegítik a gázt, majd a hálózatba táplálják. Míg Anglia, Spanyolország vagy Olaszország rendelkezik ilyen üzemekkel, a térségünkben egy sincs. Pedig ha lenne, az energiamultik akár Egyiptomból, Algériából is vehetnének gázt, ami egyfajta alternatívát jelente az orosz földgázzal szemben (hozzá kell tenni, hogy ez nem válthatja ki, csak kiegészítheti a keleti forrásokat). Persze kérdés, hogy megvalósul-e a szép terv?! Oroszország ugyanis egyértelművé tette, hogy a horvát energiapolitika nem közömbös számára.

Egy nemrég felröppent hír szerint Oroszország a Déli Áramlat gázvezeték igazgatói székébe Stjepan Mesic leköszönő horvát államfőt látná szívesen, már amennyiben Horvátország csatlakozik a projekthez. Dimitrij Medvegyev még meg is sürgette a zágrábi vezetést, hogy ideje lenne dönteni. Emellett már tavaly több energiaguru utalt arra, hogy a Szurgutnyeftyegaz igazából cserealapként szerezte meg a MOL-os részvények több mint 20 százalékát, abból a célból, hogy a horvát INA-ban megszerezze a MOL 25 százalékos részesedését. Feltehetően az is szemet szúr a Gazpromnak, hogy a boszniai Energopetrolt a MOL-INA konzorcium privatizálta, így a boszniai olaj- és gázpiacon nem sikerült megvalósítani azt, ami már Szerbiában sikerült.

Horvátország szorult helyzetben van: az Európai Unióba igyekszik, tehát a régi (Németország, Franciaország) és új (Magyarország) tagokkal jó viszonyt kell kialakítania. Igaz, 2010-ben lejár a Gazprommal kötött horvát-orosz gázszállítási szerződés és Jadranka Kosor új horvát államfő ennek megújítására hamarosan Moszkvába repül. Miközben Horvátország hivatalosan támogatja a krk-szigeti cseppfolyósító-projektet és keresi Brüsszel kegyeit, bizonyára Kosornak már legördült egy-két izzadtságcsepp a homlokán a moszkvai látogatásra gondolva. Ugyanis a gázszállítási szerződés megújításakor Moszkva nyomást gyakorolhat Zágrábra a cseppfolyósító ügyében, egyrészt ha „csavar” egyet a szállítási feltételeken, másrészt ha kilátásba helyezi, hogy esetleg a Déli Áramlat kikerüli Horvátországot.

Az energiavámpír izgalommal várja, hogy Jadranka Kosor milyen szerződéssel a hóna alatt tér vissza Moszkvából…